Az elhatározások ideje
Vissza

Az elhatározások ideje

Véget érnek lassan a nyári szabadságok. A gyerekek is az utolsó vakációs napokat töltik. Ilyenkor sokunkra ránk telepedik egyfajta szomorúság, pánikhangulat, ami a munkába való visszatérés előtt jellemző. Hosszú volt a nyár, és sok szép emlékkel gazdagodhattak azok, aki megengedhették maguknak a nyaralást. De ha sokan nem is utaztak el, mégis kikapcsolódtak, elszakadtak a munkától, a napi rutintól. Nehéz visszatérni a munkába, a kötelezettségek kalodájába. És mégis jó ez a fajta kötöttség, hiszen ritmust ad az életnek, és ésszerű keretek közé tereli. Sokunknak szükségünk van erre a megszabott keretre, állandó ritmusra, lüktetésre, hogy ne érezzük: szétesnek a napjaink és az idő kifolyik a kezünkből.

Ez a fajta kötöttség olyan biztos pontokból áll, amelyek sokak életének értelmet adnak. Számomra az őszi biztos pontok közé tartozik a George Enescu klasszikus zenei nemzetközi fesztivál, amely kétévente zajlik Bukarestben és az ország nagyobb városaiban. Kolozsvár és a Transilvania Filharmónia az idén sem maradt le a fesztivál térképéről, ami örvendetes kulturális teljesítmény a kincses városnak. Az idei seregszemle is impozáns mennyiségű és kiváló minőségű zenekarokat, szólistákat vonultat fel, akiknek a koncertjeit, ha nem sikerül meghallgatni a közszolgálati televízió kulturális vagy egyéb csatornáin, akkor megtalálhatók a fesztivál honlapján, de a román közszolgálati rádió klasszikus zenei csatornáján is, sőt, ez utóbbi honlapján több napon át újrahallgathatók. Összesen 120 koncertet kínálnak a szervezők, ebből 90 a fővárosban van, és ember legyen a talpán, aki végig tudja követni ezt a maratont, de megéri akkor is, ha csak egy részét hallgatjuk meg.

Ha már a nyárral kezdtem, akkor hozzá tartozik a valósághoz, hogy bizonyára sok szép emlék mellett volt  részünk elegendő borzalmas hírből is: balesetekből, robbanásokból, természeti katasztrófákból. Mindez azt mutatja, hogy a hazai társadalom jelentős értékvesztésben sínylődik. Ha nem is akarunk tudomást szerezni a rideg valóságról, nem tekinthetünk el attól, hogy sok fiatal él szellemileg sivár környezetben kisvárosok vagy falvak százaiban, de sokan a nagyvárosok lakótelepein is a szerencsejáték-barlangok és a különböző tudatmódosító szerek nyomorában tengetik életüket. Holott ha a lehetőségeket nézzük, sokkal másabb is lehetne az életük most, amikor nyitott világban élünk, amely tele van lehetőségekkel. Azt látjuk, hogy hiába van demokrácia, hiába lehet utazni, tanulni, szabadon hozzáférni az információhoz, mintha megfeneklett volna ez az ország, amelyben igen ritkán látunk minőségi munkát, megbízható szolgáltatásokat, komolyságot, színvonalat.

Ebben az általános helyzetben teljesen atipikus az Enescu-fesztivál, amelyet - hála Istennek - nem sikerült szétverni, bár voltak erre is próbálkozások. Ez a seregszemle továbbra is elhozza nekünk a világszínvonalat, kegyetlenül rávilágít arra, hogy hol tartunk. Kérdezhetik egyesek, hogy miért olyan fontos egy klasszikus zenei fesztivál, hogyan válthatja meg az életünket. Nem önmagán az Enescu fesztiválon van a hangsúly, hiszen beszélhetnénk irodalmi, képzőművészeti, színházi seregszemléről, de ácsok, mérnökök, kertészek, kézművesek nemzetközi találkozójáról is, ahol bemutatják az illető terület legújabb vívmányait. A hangsúly a minőségen kell legyen, amihez elengedhetetlenül szükséges az erőfeszítés. Sok diák az iskolában, de a szülők is, gyakran éppen az energiaráfordítást akarják megspórolni, viszont csak így tudnának valóban értéket teremteni és értelmet adni a saját és a következő nemzedékek életének. Mint egy falat kenyérre úgy van szükségünk minőségi zenére, irodalomra, képzőművészetre és időtöltésre, amelyek kissé elszakíthatnak a technológiától, a mobiltelefonozás és a közösségi oldalak megnyomorító függőségétől, káros hatásaitól. Ez utóbbiak szétforgácsolják a figyelmünket, rossz közérzetbe, sodornak bele, elrabolják tőlünk az időt, amit tanulásra, önképzésre és -fejlesztésre, alkotásra, sportolásra és sok más egyéb hasznos tevékenységre fordíthatnánk.

Ezért kellenek az olyan biztos pontok, mint az Enescu-fesztivál, de mondhatnám az iskolát is, ahol jobban megismerhetjük magunkat, felmérhetjük képességeinket és gyarapíthatjuk tudásunkat. Az iskolába vagy a munkába való visszatérés nem könnyű, de nagymértékben hozzáállástól függ, és igen kellemes is lehet. Csak azt kell elfogadnunk, hogy időnként ki kell lépni a saját kényelmünkből, hiszen új dolgok elsajátítása megpróbáltató erőfeszítést is igényelhet. De csak így nyílik meg előttünk a minőség felismerésének kapuja, csak így sajátíthatjuk el azokat a képességeket, amelyek végigvezetnek az életen lehetőleg úgy, hogy ne értelmetlenül töltsük az időt.

Az ősz mindig magában hordozza az új kezdet hangulatát. Kicsit olyan mint az újév. Legyen a szeptember is az elhatározások ideje, tűzzünk ki magunk elé értelmes tanulási és időtöltési célokat, és ha következetesek leszünk, közérzetünk rövid idő alatt javulhat.

Borítókép: Cristina Tănase

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

EURO-2024: Német–skót ...
Ciolacu: nyomkövető bilinccsel az ...
Meghalt egy román–izraeli ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ