A szenvedély keresésében
Vissza

A szenvedély keresésében

Javában zajlik a labdarúgó világbajnokság. Régen végig izgultam a meccseket. Egy ideje azonban már nem keltik fel az érdeklődésemet. Ezen aztán végképp nem tudott változtatni a katari világbajnokság, amely a szokatlan időpont mellett nem is hozott olyan mérkőzéseket, amelyek meg tudjanak győzni, hogy érdemes időt fordítani ilyen sok meccs megtekintésére. Bizonyára sokan vannak ebben a helyzetben, és nem tudják, hogy bennük történt a változás, vagy a labdarúgás változott meg. Minden bizonnyal mindkettő átalakult, mi magunk is megváltoztunk, de a futball is radikális változáson esett át.

Mit lehet elmondani erről a furcsa időpontban rendezett világbajnokságról? Az eddigi eredmények nem hoztak meglepetéseket, viszonylag sok gól esett, de valahogy a nagy izgalmak elmaradtak. Sok csapat jutott be váratlanul az első tizenhat nemzet közé, akikre a szakértők kevésbé számítottak, de végül zömük sima vereséget szenvedett az esélyesebb csapattal szemben. Kivételt képeznek a lapzártakor még a horvátok ellen játszó japánok, akik azért nem véletlenül szorongatták meg a horvátokat, hiszen a vb-ezüstérmes Modricsék már igen kiöregedett csapatnak számítanak. Az esélylatolgatás mellett elmondható, hogy minden ki van számolva, hajszálnyi pontosan visszamutatják a kamerák, hogy a labda a vonalon innen vagy túl volt, az más kérdés, hogy egyes bírók még így sem látják az evidenciát. Vagy nem akarják látni.

Az sem tesz jót a játéknak, hogy a videóbíró folyamatosan megszakítja a mérkőzést, a lényeges helyzeteknél csak hosszú percek után derül ki, hogy éppen szabályos vagy szabálytalan gól esett, a bírónak büntetőt kell ítélnie vagy éppen tovább kell engednie a játékot. Ilyenkor úgynevezett mikrómeccsek zajlanak, hiszen a szurkolótáboroknak a gólöröm extázisából pillanatok alatt vissza kell térniük az elemezgetés ridegségéhez, majd a meg nem adott gól csalódottságához. Régebb ezeken az érzelmi hullámokon a nézők kilencven perc alatt mentek át, most alig pár perc alatt kell alkalmazkodniuk ehhez az érzelmi hullámvasúthoz.

A mérkőzések látványosságának az sem tesz jót, hogy a futball már régóta iparággá fajult. A sok meccs miatt a játékosok is csak számítgatnak, takarékoskodnak, önvédelmi reflexek alakultak ki bennük, ami visszatartja őket attól, hogy apait-anyait beleadjanak a meccsbe. A sok taktikázás is a túlélést szolgálja, hiszen a háromnaponként lejátszott meccsek miatt a játékosoknak igencsak be kell osztaniuk az erejüket. Sokan vádolják azzal a játékosokat, hogy elvesztették a játék örömét. Nem csoda, ha már ők sem tudnak annyira lelkesedni, a mértéket ugyanis a FIFA és az UEFA már régen elvesztette. Lehet, hogy egy hosszabb szünetet kellene tartsanak a csalódott szurkolók, talán akkor valamelyest visszanyernék a régi szenvedélyüket, amely mostanra nagyon megkopott. Vagy talán a labdarúgás vezetői kapnak észbe, hogy rossz irányba halad a labdarúgás?

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Közösen látogatta meg a NATO romániai ...
Útmutató az energiakártyákhoz. ...
Ciucă: büntetni kell a közbeszédben ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ