A pápa nagykövetével ünnepeltek a bányászok és családjaik

Szent Borbála búcsú szoboravatással Petrozsényban

A pápa nagykövetével ünnepeltek a bányászok és családjaik
Kimagasló esemény részesei voltak december 4-én a Zsil-völgyi magyar és román anyanyelvű római katolikusok és nemcsak: Szent Borbála-ünnepi templombúcsút tartottak Petrozsényban. Az eseményt megtisztelte Miguel Maury Buendia érsek, a Római Apostoli Szentszék Romániába és Moldva Köztársaságba akkreditált apostoli nunciusa, valamint Pál József Csaba temesvári megyéspüspök. A nagyszámú hazai és külföldi vendég között ott volt Soltész Miklós, Magyarország Miniszterelnökségének Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért felelős államtitkára is.

A nap délelőttjén az apostoli nuncius, vatikáni nagykövet volt a román nyelvű főpapi szentmise főcelebránsa, amelyet együtt mutatott be a kül- és belföldről odautazott papsággal.

A petrozsényi születésű Veres Stelian, a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébános-helyettese, az ünnepi szentmise szónoka többek között kiemelte Szent Borbála hősies hitvalló magatartását. Egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, felvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Apja hazatérve az ablakok számából felismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt leányát a bíró elé hurcolta, aki a legválogatottabb kínzások után fővesztésre ítélte. Az apa pedig, aki korábban féltékenységgel óvta a leányát, maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Veres Stelian feltette a kérdést: vajon miért választottak a bányászok egy ilyen égi patrónát és közvetítőt? Borbála életében nem találunk semmilyen kapcsolatot a bányászokkal vagy bányászattal. A válasz a következő: a bányászok állandó életveszély közepette dolgoznak, bezárva sötét tárnák mélyére, nem tudván, hogy ismét meglátják-e a napfényt vagy a családot, amely otthon várja őket. Szent Borbála, aki apja által toronyba zárva élt, megtért és Istenbe vetette reménységét. Ő arra tanít, hogy a Mindenhatóra tekintve reménykedjünk bizalommal, mert az alagút végén meglátjuk a fényt – amint mondja a bányászok himnusza is. Annyira megszállotjai vagyunk saját életünknek, hogy soha nem éljük meg igazán. Jézus meggyőződve tanítja, hogy csak akkor éljük meg teljesen életünket, amikor képesek vagyunk elveszíteni azt valakiért. De akkor is, amikor képesek vagyunk lemondani valakiről. Szent Borbála megmentette a saját örök életét, lemondva a dúsgazdag földi életről és apjáról, akit valósággal megvakított saját karriervágya. Szentatyánk Ferenc pápa romániai történelmi látogatásának Menjünk együtt! mottójával ne habozzunk követni Szent Borbála példáját, aki megtalálta élete alagútjának végén a fényt és valamennyiünket vár Isten országába – hangsúlyozta a szónok.

Veres Stelian: reménykedjünk, mert az alagút végén meglátjuk a fényt – BODÓ MÁRTA FELVÉTELE

Délután Pál József Csaba temesvári megyéspüspök magyar nyelven mutatott be szentmisét, amelyen Bátor Péter Botond hargitafürdői pálos szerzetespap, plébános prédikált.

Ebből az alkalomból leleplezték és megáldották Szent Borbála impozáns köztéri szobrát. Alkotója Kolozsi Tibor szobrászművész – mint ismeretes, ő irányította a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálatait is –, aki a hitéért minden küzdelemre, áldozatra kész fiatal nőt formált meg a szenthez tartozó jelvényekkel: egyik kezében a torony, ebbe zárva nevelte apja, hogy megóvja a külvilág hatásaitól, másikban a kard, amivel lefejezte, mert felvette a kereszténységet. A Magyar Kormány jelentős összeggel támogatta a szoborállítást, míg a talapzatot és a szobor környezetének kialakítását a Tiberiu Iacob-Ridzi polgálmester vezette városi önkormányzata vállalta magára. A vegyes nemzetiségi összetételű közösség – amely tiszteletben tartja az ott élő magyarokat – összetartását és hitéhez való ragaszkodását bizonyítja, hogy a búcsúünnep keretében egy megújított óvodát és egy új játszóteret is átadtak rendeltetésének. Soltész Miklós államtitkár elmondta, hogy a Szent Borbála templomot, a plébániát és a közösségi házat az elmúlt években összesen 21 millió forinttal támogatta a Magyar Kormány, abból a meggyőződésből fakadóan, hogy a kis létszámú magyarságot elsősorban a templom tartja össze, a szoborállítás illetve szentelés pedig erősíti a kereszténységet és az összetartozást.

Miguel Maury Buendia apostoli nuncius volt a szentmise főcelebránsa – GERÉD ISTVÁN FELVÉTELE

A petrozsényi egyházközség története önálló plébániaként 1870-re vezethető vissza. Ekkor épült meg a Hátszeg–Petrozsény vasútvonal, fellendült a bányászat, ennek következtében megnőtt az odaköltözők, többek között a katolikus vallásúak száma is. György István hátszegi főesperes-plébános 1871. március 25-én egy bányászlakásban szentmisét celebrált a petrozsényi bányászoknak és családjaiknak. Ettől kezdve a hátszegi plébános gondoskodott a hívek lelkigondozásáról. 1872. február 5-én viszont Fogarasy Mihály erdélyi püspök önálló plébániát létesített Petrozsényban, amelynek gondozására bízta Hátszeg összes Zsil-völgyében levő filiáját: Petrila, Livazény, Alsó Barbatény, Felső Barbatény, Iszkrony, Korojest, Lupény, Parosény, Urikány, Nyakmező, Banica, Merisor, Krivadia, Petros, Kis Baru, Nagy Baru, Farkas-völgye, Livadia, Ponor és környéke. Petrozsény első plébánosa Piringer József (1871–1886 között) volt. Szolgálati ideje alatt a szentmiséket egy magánházban kialakított kápolnában celebrálták, de 1875-ben ez már szűkösnek bizonyult, mert a hívek száma már meghaladta a kétezret is, 1884-ben pedig a háromezret. Jogos igény volt tehát egy új templom építése, amelynek alapkövét 1886. augusztus 15-én, a bérmálást követően áldotta meg Lönhárt Ferenc püspök. Ugyanő szentelte fel 1887 novemberében Szent Borbála tiszteletére a templomot, amelynek építését Wéber Béla főeperes-plébános fejezte be. Majd 1893-ban letelepedtek ide a Mallersdorfi Ferencrendi Nővérek, akik hat elemi osztályos leányiskolát alapítottak, amelyet 1905-ben polgári iskolává fejlesztettek. Tanítottak, betegápolással foglalkoztak és öregotthont vezettek. 1909-ben új plébánia épült, amelyet azonban kommunista hatósági rendeletre 1989-ben lebontottak. Fiúiskola is indult 1919-ben; 1920 és 1928 között a nővérek vezették a polgári fiúiskolát is. Sajnos, 1948-ban jogtalanul államosították az iskolákat, a nővéreket szétszórták, kolostoruk épületeit pedig lebontották. Az egyedüli megmaradt épületben – amelyet az elmúlt rendszerben is iskolának használt az állam – 2001-től a Cor Iesu magyar iskola, valamint a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthona működik. A templom teljes felújítása 2007-ben fejeződött be.

Petrozsény büszkesége az impozáns Szent Borbála szobor – GERÉD ISTVÁN FELVÉTELE

A jelenlegi petrozsényi plébános – 2012 augusztusától – a lelkes, tevékeny, köztiszteletben álló Szász János pápai káplán, kanonok. Székelyudvarhelyen született 1955. augusztus 11-én, középiskolai és teológiai tanulmányait a gyulafehérvári kántoriskolában, majd a Hittudományi Főiskolán végezte. Jakab Antal püspök szentelte pappá 1981. június 21-én Gyulafehérváron, ezt követően segédlelkész volt Kézdivásárhelyen, Medgyesen, aztán lelkipásztor Déva-Csángótelepen. 1991 és 1994 között a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektorhelyettese volt, ezzel egyidőben ellátta a kudzsíri híveket is.  Ugyanakkor 1991 és 2007 között ő volt a gyulafehérvári Caritas igazgatója, 1994 és 1997 között országos Caritas alelnök, a következő kilenc évben pedig országos Caritas elnök volt, 2007-től pedig a Főegyházmegyei Pénzügyi Kamara igazgatója.

A felejthetetlen, akár történelmi eseménynek mondható Szent Borbála búcsúünnep sikeréhez – a főszervező Szász János plébános és segédlelkésze, Ruști Alexandru-Ioan mellett – többek között hozzájárult a helyi fúvószenekar, a templom Pepelan Ferenc kántor vezette több nyelven éneklő énekkara, Geréd István kolozsvári és Bajka Ödön szebeni kántorok.