7m·é··r···f····ö·····l······d – Nemlétező nyelvek

7m·é··r···f····ö·····l······d – Nemlétező nyelvek
A hét lehetetlen kulturális kísérlettel kezdődött számomra. A román irodalom egyik titokzatos figurájának, az Urmuz szerzői néven ismertté vált Demetru Dem. Demetrescu-Buzăunak (1883‒1923) próza és vers határán egyensúlyozó történetét fordítom magyarra. Nem vagyok nagyon termékeny műfordító, de abban látok kihívást, ha olyasmit fordítok le, ami valamiben más, mint mindaz, ami a magyar irodalomban létezik. Mintha valaki nemlétező nyelvet vagy nemlétező témát találna fel hirtelen ‒ ez az igazi fordítói feladat. Bizonyos értelemben persze minden műfordítás ilyen. De Urmuzra ez fokozottan igaz.

Urmuznak évfordulói vannak 2023-ban, többet fogunk hallani róla ebben az évben, mint máskor. Ő igazi előfutár-író: maga az életmű egészen kis terjedelmű, alig ötven oldal. Hatásában mégis kivételes: Tudor Arghezitől Geo Bogzáig, Eugène Ionescótól Gellu Naumig sokan rajongtak érte és írták tovább őt a maguk módján. Vannak ilyen nagy előfutárok a világirodalomban: az Übü-drámák szerzője, Alfred Jarry ilyen, ahogy a Lautréamont néven alkotó Isidore Ducasse is a Maldoror énekeiben. Vagy az angol kultúrában megkerülhetetlen Lewis Carroll, az Alice-történetek szerzője. Nem véletlen, hogy éppen őket említem: mindannyian annak az abszurd szemléletnek a körvonalazói, amelyik a huszadik század folyamán még hosszú élettartamnak örvendett, különféle történelmi okokból. Az abszurd irodalmat talán csak a történelem abszurditásai voltak képesek túlszárnyalni az évszázad folyamán. Ehhez az irodalmi családfához tartozik Urmuz is, aki a század első évtizedében kezdte írni bizarr történeteit.

Fordítás közben próbálok ráérezni az Urmuz-titokra. Magyarul eddig Méliusz József fordításában létezik egy Urmuz-összes, de nyelvileg rengeteg hiányérzetem van vele kapcsolatban. Méliusz az Übü-drámák stilizált nyelvéhez próbálta igazítani Urmuzt, pedig itt valami másról van szó. Saját víziómban Urmuz a tudományos nyelv, a bürokratikus nyelv és persze az elavult klisékkel terhelt 19. századi irodalmi nyelv parodisztikus ötvözője. Ezekből építkezve hoz létre valami teljesen sajátosat. A bürokrácia elembertelenít ‒ ezt pontosan tudjuk Franz Kafkától. Az a lény, aki így létrejön, valamilyen megfoghatatlan, hol így, hol amúgy viselkedő mozaiklény ‒ pontosítja tovább (Kafkánál valamivel korábban) Urmuz. Kicsit gép, kicsit állat, kicsit értelmetlen szabályoknak kiszolgáltatott ember.

Urmuz Curtea de Argeșen született, márciusban nagyszabású szimpóziumot szerveznek ott a születésnap tiszteletére. Nem tudom, jobban meg lehet-e érteni egy szerzőt bejárva a szülőhelyét. Ady Endre esetében volt ilyen érzésem, Érmindszenten sétálva. Jó lenne legalább egyszer az életben körülnézni Curtea de Argeș utcáin.