7m·é··r···f····ö·····l······d – A Frankenstein-komplexus

7m·é··r···f····ö·····l······d – A Frankenstein-komplexus
Az Isaac Asimov robottörténeteiből ismert „Frankenstein-komplexus” központi magja az a szorongás, hogy az ember által létrehozott gépek vagy egyéb teremtmények felülkerekedhetnek rajta.

A sci-fi történetek jelentős része szól arról, hogy a távoli jövőben gépek veszik át az irányítást az emberi társadalom fölött, vagy hogy az ember a klónozás és egyéb technikák révén élő organizmusokat hoz létre. A végső kérdésfelvetés pedig, amely közös e történetekben, etikai természetű. Eredeti változatában az, hogy az intelligens lények, vagy egyáltalán az élet létrehozásával az ember mintegy az isteni teremtő helyébe lép ‒ s ez önmagában is gőg, hübrisz, akkor is, ha a tudomány vagy a megismerés nevében történik. Asimovnál és a huszadik századi sci-fiben változik a perspektíva, és inkább a következmények felől érkeznek az etikai bonyodalmak: az ember olyan folyamatokat indít el, amelyeknek következményeit nem látja át, és főként nem tudja őket uralni. A teremtés kontrollálhatatlanná válik, és ebből fakadnak az etikai problémák.

2022 végén Mary Shelley klasszikus regényének, a Frankensteinnek új magyar fordítása jelent meg, amely Péter Ágnes munkája. A fordítással egyszerre ráadásul a fordító-irodalomtörténész egyetlen könyvben foglalta össze Mary Wollstonecraft feminista elméletíró és lánya, Mary Wollstonecraft Shelley életútját és pályáját, amelyekből a Frankenstein születésének korhangulata, problémái is kirajzolódnak. A függetlenség ára című kötetre még visszatérek máskor ‒ most összpontosítsunk előbb magára a Frankensteinre.

A fiatal Frankenstein a természetfilozófia kutatójává válik Ingolstadtban, és stúdiumai során ráébred az élet keletkezésének törvényszerűségeire ‒ képessé válik életet adni az élettelen anyagnak. Kísérleteit azonban titokban és magányosan végzi, amikor pedig idomtalan, óriás méretű, halott emberi testekből összerakott „teremtménye” megmozdul, Frankenstein megriad az eredménytől, és magára hagyja azt, akit létrehozott. Voltaképpen ez a magára hagyottság az, ami a legmélyebben etikaivá és a mai problémákhoz kapcsolódóvá teszi a történetet. Frankenstein mindenki által egybehangzóan rútnak ítélt teremtménye ugyanis mintegy egyedül, autodidakta módon, más emberi lényeket rejtekhelyről figyelve sajátít el mindent, kitaszítottként, és válik szofisztikált gondolkodású figurává. Shelley története egyrészt azáltal emelkedik ki a mindenkori rémtörténetek közül, hogy a létrehozott lény szempontjait, motivációit is komolyan veszi. A mű kulturális utalásai pedig, amelyeket az új fordítás pontosan jelez, újra és újra Milton Elveszett Paradicsomát idézik meg: ezek alapján a Bukott Angyal hol a létrehozott teremtményre, hol magára a létrehozóra emlékeztet ‒ végül mindketten a bűntudat máglyáján égnek el és szóródnak szét.

2022 végén ChatGPT néven vált hozzáférhetővé az OpenAI szolgáltatása: beszélgethetünk a mesterséges intelligenciával, „aki” tanulni is képes, és értelmes szövegeket, mondatokat ír megadott témában. Az AI Art, vagyis mesterséges intelligencia közreműködésével létrehozott művészet jelensége ugyancsak 2022-ben robbant be a köztudatba. Kiváló tehát az alkalom Frankensteint olvasni, és főleg elgondolkodni rajta.